F�jt. Olyan �rz�sem volt, mintha valaki minden egyes m�sodpercben bele�tne er�b�l a mellkasomba. Ha ez a f�jdalom tov�bbra is fokoz�dik, teljesen elhagyom magamat �s nem k�zd�k az ellen, hogy enyh�tsem ezt. Tomra gondoltam minden percben. Lej�tszottam �jra �s �jra a jelenetet, de nem tudtam meg�rteni a r�szleteket. Mit kerestem �n ott? Mit keresett � ott? Mi�rt vagyok ennyire szerencs�tlen? �s a legfontosabb k�rd�s: mikor fog elm�lni ez a k�n?
            Feladtam a k�zdelmet. Ennyi volt, Claire Smith elbukott, Miranda M�ller gy�ztesen keveredett ki a csat�b�l. M�r nem l�nyeges k�zdeni, majd valami lesz. Biztosan jobb lesz!
            Annyi mindent felkavart ez a szem�ly. A r�g eltemetett eml�kek �jra el�j�ttek �s leperegtek el�ttem. Az els� tal�lkoz�sunkkor, amikor megl�ttam teljesen elolvadtam a mosoly�t�l. A ’hivatalos’ randinkon le�nt�ttem v�r�s borral �s elment�nk hozz�, hogy kimossam a fels�j�t. Akkor cs�kolt meg el�sz�r. M�g mindig �rzem, ahogy forr� ujjaival kisim�t egy tincset az arcomb�l. Ahogy �desen belesuttogja a f�lembe a nevemet �s megharapja a nyakamat. Szerelem volt els� l�t�sra. De a j� �letnek is egyszer v�get vet valami. Vagy valaki. Az els� veszeked�s�nk nem volt valami le�ny�lom. Tom poharat t�rt �n pedig p�r t�ny�r �let�t vettem el. T�z percig nem besz�lt�nk. Azt hittem �letem leghosszabb t�z perce lesz az.
            Most persze visszas�rom azt a t�z percet. J� lenne, ha visszamehetn�k az id�be �s megv�ltoztatn�k mindent. Az esk�v� helyett elmenek�ln�k, vele egy szigetre ahol csak mi ketten lenn�nk. Meghallgatn�m, �s nem f�lt�kenykedn�k. �, egek! Mennyire m�s lenne…
            De mi lett volna, ha akkor nem ismerem meg? K�nnyebb lenne? Vagy mi van akkor, ha a feles�ge lenn�k? Romokban heverne a h�zass�gunk? Tal�n lenne egy gyerek�nk �s csak miatta �ln�nk egy�tt. Lehet, lenne egy szeret�je. Mi van, ha nekem is? Mi lett volna, ha…
            M�gsem �tkozom a percet, amikor megismertem. Ink�bb �ldom! Izgalmas �letem volt mellette. Mindig kital�lt valamit, ami miatt nem ment�nk el esk�v�kre, vagy partikra. Sosem fogom elfelejteni milyen �vod�s feje volt, amikor felkelt.

            Heidi azt mondta, nem kell bemennem, dolgozni. Motyogott valamit arr�l, hogy Lauren majd beugrik hozz�m �s mond valamit, de nem nagyon tudtam r� figyelni.
     - Biztosan nem probl�ma, ha kiveszek egy hetet? – k�rdeztem agg�dva.
     - Ilyet ne k�rdezz – lelki szemeim el�tt l�ttam, hogy legyint egyet mik�zben k�rbeforgatta a szemeit.
     - De nem szeretn�lek h�lye helyzetbe hozni. Nem vagyok rokkant…
     - Nem vitatkozom! J�v� h�ten tal�lkozunk! Puszillak!  - s�rgetett elk�sz�n�s�vel. – JA! �s helyettem is �rezd j�l magadat!
     - Tess�k? – �rtetlen�l hallgattam a telefon b�g�s�t majd letettem a mobilomat. Mire c�lzott Heidi? Nem ez a h�t lesz a Paradicsom!
            Eg�sz nap az �gyban fogok hever�szni �s v�gj�t�kokat n�zek. Majd este rendelek egy pizz�t, sz�pen megvacsor�zom azt�n a kedvenc sorozatom ut�n elalszom. A terv k�szen �ll.  
     - CLAIRE! - az ideges n�i hang tulajdonosa vadul �t�tte a lak�som ajtaj�t. Ki ez az �r�lt? Na vajon ki?!
     - Norm�lis vagy? – k�rdeztem a bar�tn�met miut�n kinyitottam a bej�rati ajt�t. A fej�n egy furcsa sapka d�szelgett. –Hov� m�sz? Karnev�lra?
     - Majdnem – mondta �s szinte f�lres�p�rt az ajt�b�l. – Pakolj, indulunk! – mutatott az �r�j�ra.
     - He?
     - Ir�ny Barcelona, baby!
     - Lauren, te most viccelsz? Mi a franc�rt menn�k �n Spanyolorsz�gba?

     - Napozni, kikapcsol�dni… kokt�lozni! �s f�rjet ker�teni, NEKEM! – mosolygott �rtatlanul. – Nem volt fura, hogy Heidi egy hetet adott?
     - H�t az volt – mondtam -, de azt �lmomban sem gondoltam volna, hogy ez�rt.
     - Na, kellemes csal�d�s – vihor�szott idegesen. – Seg�tsek bepakolni?
     - Nem megyek – r�ntottam meg a v�llaimat �s visszasomford�ltam a h�l�szob�ba. Lauren fels�hajtott majd –szok�s szerint- kiakadt.
     - Mi az, hogy nem j�ssz? Igen is elj�ssz velem Spanyolorsz�gba! Megvettem a jegyeket, lefoglaltam a hotelt �s felv�s�roltam a f�l pl�z�t! Ha most beny�g�d Claire Smith, hogy nem j�ssz el velem SOHA �rted? SOHA nem besz�lek veled!
     - De Lauren, nem kellett volna… most nincs kedvem sz�rakozni.
     - Majd lesz! – v�gta r� �s kinyitotta a ruh�s szekr�nyemet. – Bepakolok ruh�t, te addig szedd �ssze a f�rd�szob�b�l a cuccaidat! Napszem�veg k�telez�!
            Kedvtelen�l pakoltam be a b�r�nd�mbe. �vek �ta nem utaztam m�r el sehova. Spanyolorsz�gba �letemben nem j�rtam m�g, �gy f�lem ett�l az eg�sz Barcelona t�m�t�l. Viszont azt nagyra �rt�keltem, hogy Lauren bev�llalta, hogy egy depresszi�s n�vel kiutazik az �r�k vid�ms�g orsz�g�ba. J� bar�t, meg kell hagyni.

*

            Tom Kaulitz idegesen j�rk�lt fel s al� a hatalmas nappaliban. V�rta a n�t, aki t�nkretette az �let�t. Percek k�rd�se �s v�ge ennek az eg�sznek, s tal�n Claire visszafogadja.
     - Megj�tteeeem! – Miranda boldogan sik�tott mik�zben bev�gta a bej�rati ajt�t. – Kicsim, itt vagy?
     - A nappaliban – v�laszolt a f�rfi kim�rten. M�sodperceken bel�l ott termett mellette a n� mosolyogva.
     - Annyira �r�l�k, hogy itthon vagy! Mondanom kell valamit!
     - Nekem is – Tom �sszeh�zta s�t�t szem�ld�k�t.
     - Mond el�sz�r te! – aj�nlotta fel a n� �s le�lt az �l� garnit�r�ra.
     - H�t j� – b�lintott Tom. – Sz�nalmas volt, amit tett�l. Csal�dtam benned �s most j�ttem r�, hogy nek�nk ez nem megy. Bocs�nat Miranda, de szak�tanunk kell. Felbontom az eljegyz�s�nket is…
     - Mi? – A n� elfeh�redett. K�pni, nyelni nem tudott Tom kijelent�s�n. Azonban ha f�stbe megy az A terv, mindig ott van a B! – El akarsz hagyni?
     - Igen. Nem tudok egy hazug n�vel �lni.
     - Aha. �s egy terhes n�vel?