K�nnyekt�l alig l�tva rohantam le a l�pcs�h�zba eg�szen a m�lygar�zsig. Mell�ztem a liftet, mert biztosra vettem, hogy Tom besz�llt volna mell�m, hogy megmagyar�zza a dolgot. Mi�rt tette ezt? Rendben, felfogtam, hogy m�r nem �rez semmit ir�ntam, de Mirand�t r�gen ut�lta! Mi t�rt�nt ezzel az �rz�ssel? Ez egy csettint�sre nem m�lik el. Miranda meg… egy �lszent k�gy�. Nem hittem volna, hogy ilyen alaposan kitervelt csapd�t �ll�t fel �s a mark�ban nevet ut�na. �lvezik, hogy ekkora f�jdalmat okoznak? Biztos Tom is benne volt… akkor eszelte ki, amikor megl�tott p�ntek reggel a kocsiban. De mi�rt? Mi�rt? Mi�rt? Mi�rt?
      - Claire, v�rj! – hallottam magam m�g�tt a m�ly f�rfihangot. �gyet sem vetve r�, tov�bb futottam, m�g el nem �rtem a kocsimat. Zokogva nyitottam ki s �ltem be majd lez�rva az aut�t egy kis szerencs�tlenked�s ut�n beind�tottam a motort �s padl�g�zzal elhagytam a gar�zst. A visszapillant� t�k�rben l�ttam, ahogy a fonatos sr�c is besz�ll az aut�j�ba �s siet�sen hajt ut�na. 
                Nem tudtam mit csin�lni. Nem tudtam gondolkodni. Egyenesen hazahajtottam p�r piros l�mp�t kereszt�l majd n�h�ny m�sodpercig �ltem a fekete csod�ban �s s�rtam. Annyira f�jt, hogy ilyet m�g sosem �reztem. Mintha egyszerre szak�tott�k volna ki a sz�vemet a hely�r�l �s �t�ttek volna egy hatalmasat a mellkasomba. L�ktetett �s f�jt. Remeg� kezekkel t�r�ltem le az arcomr�l a cseppeket majd megn�ztem magamat a t�k�rbe. �gy n�ztem ki, mint egy �l� halott. Nem gond, most nem fontos a k�ls�m!
                Kisz�lltam majd vontatottan megindultam a lift fel�. Hatalmas f�kcsikorg�s csapta meg a f�lemet ut�na pedig k�t l�mpa is felt�nt. Tom volt az – k�vetett az a szem�t. Nem, nem, nem! Nem akarok vele besz�lni t�bb�. Soha!
      - Claire! – sz�llt ki a kocsib�l azt�n bez�rta �s ut�na futott. 
      - Menj el! – mondtam szipogva �s idegesen nyomkodtam a lift h�v� gombj�t. Ha ism�t beragadt, akkor nem �llok j�t magamon!
      - Had magyar�zzam meg! – pr�b�lkozott. Utol�rt s megfogta a v�llamat. Idegesen l�ptem egyet el�re. M�lyet szippantottam a cs�p�s leveg�b�l azt�n szembe fordultam vele. Nem v�ltozott semmit… Ugyan olyan sz�pen csillogtak a gy�ny�r� barna szemei, �desen csillogott a piercingje mik�zben agg�dva n�zett. K�l�nb�z� �rzelmeket tudtam leolvasni falfeh�r arc�r�l: d�h, f�lelem, f�lt�s �s szeretet.
      - Ezen nincs mit megmagyar�zni – mondtam kim�rten. A s�r�st pr�b�ltam elfojtani magamba, hogy az�rt ne higgye, hogy ennyire tud hatni m�g r�m. Nem akarom magabiztosan l�tni.
      - De igen, van! – csattant fel. – Claire… annyira h�lye voltam. Ezerszer megb�ntam. S�t! Ezeregysz�zszor! K�rlek, hallgass meg!
      - Nem Thomas – mondtam r�zva a fejemet. – Hozz�d m�r nincs k�z�m. Csak tudod felkavart… annyi �v ut�n nem l�ttalak �s, most, hogy te meg Mi…
      - Miranda egy nagy t�ved�s!
      - M�gis a menyasszonyod.
      - Egy idi�ta vagyok! – s�hajtott. – Azt hittem sosem l�tlak majd viszont!  
      - El�g gyenge kifog�s – cinikusan elmosolyodtam.
      - Hallgass meg! – mondta szel�debben. – Miranda felkeresett �s azt mondta, hogy tov�bb l�pt�l. Claire, � azt �ll�totta, hogy te terhes vagy �s �pp M�nchenben �lsz egy gazdag pasival!
      - Te elhitted? – ki�ltottam indulatosan. R�gebben mindig azt mondtuk Tommal: B�rmi is t�rt�njen, tudd, hogy szeretlek, �s sosem hazudn�k neked!  �jra kit�rt bel�lem a s�r�s. Ennyire b�zott bennem? �gy szerett�l?
      - Szerett�l te valaha? –k�rdeztem zokogva. Ijedten pislogott.
      - Claire – kezdte, de csendre intettem.
      - Ennyit szerettem volna – mondtam. Szerencs�mre a lift is meg�rkezett �gy besz�lltam �s a fal�nak d�ltem. K�rlek, csak menjen el! Nem akarok t�bbet szenvedni.
      - Baba! – sz�lt majd az utols� m�sodpercben sz�llt be mell�m. – Sajn�lom. Szeretlek, �rted? Kezdj�k �jra! Csak mi ketten, valahol m�shol.
      - Ne sz�l�ts �gy! – ki�ltottam idegesen. – Mirand�t bec�zgesd, ne engem! Felejts el… ott a leend� feles�ged, menj haza hozz�! V�GE! M�r h�rom �ve v�geztem veled, �rted? T�nj el az �letemb�l, �s hagyd, hogy �ljem a saj�t �letemet.
      - Kicsim, t�l fontos vagy nekem – k�zeledett f�l�nken. Remegve pr�b�ltam h�tr�bb menni, de a fal nem engedett. – Ne f�lj t�lem.
       - T�nj el!
      - Claire…
      - MENJ M�R!
      - Claire Smith – suttogta egyre k�zeledve. – Szeretlek! – Ez a kijelent�s volt az utols� a poh�rban. Egy hatalmas pofont adtam neki mire az h�trah�z�dott �s riadtan fogta az arc�t. Csal�dotts�g t�kr�z�d�tt a szem�ben.
      - Soha t�bb� ne pr�b�lj megkeresni, Thomas – mondtam f�jdalmasan. A szavak szinte �gett�k a torkomat. Mintha nem �n lettem volna. – T�nkretett�l, �s erre nincs ments�g! – adtam meg az utols� l�ketet azt�n kisz�lltam a k�zben meg�ll� liftb�l. Nem n�ztem h�tra, de tudtam, hogy nem j�n ut�nam. Magam sem hittem volna, hogy k�pes leszek erre. H�rom �ve k�ptelen lettem volna erre. Nem lett volna sz�vem �gy elk�ldeni az �n Tomomat. De most, ezek ut�n m�st nem tudtam tenni. Vagy kil�p az �letemb�l, vagy �n hagyom el az orsz�got. Na, j�… erre k�ptelen lenn�k. Itt hagyni Heidit, Laurent �s anyu�kat? �s az �n (sajnos m�g mindig) szerelmemet? Soha.
                  

                                                                                *

                   Aki csak l�tta a sz�rke gyorsan sz�guld� aut�t azt gondolhatta, hogy: ki ez az �r�lt �s hova siet? A sof�r azonban nem zavartatta mag�t. T�rv�nyszeg�s ide vagy oda akkor is el kell �rnie az �ccs�hez. Ha nem besz�l valakivel, aki nem Miranda akkor olyat tesz, amit sosem bocs�tana meg mag�nak.
      - Nyisd ki, Bill! – d�r�mb�lt az ajt�n a f�rfi. Percekig csak �llt mire v�gre kinyitotta a testv�re az ajt�t.
      - Mit keresel itt? – k�rdezte meglepetten a fekete bozontos, de Tom nem v�laszolt csak beviharzott a nappaliba. Bill �rtetlen�l kullogott a b�tyja ut�n, aki idegesen �ld�g�lt a kanap�n. – Mi t�rt�nt? �sszevesztetek Mirand�val?
      - Miranda egy �lszent n�! Tudod mit csin�lt? Tudod?
      - Nem, Tom, nem tudom!
      - Az a kis utols� azt hazudta, hogy valami r�gi t�voli bar�tn�je j�n, ez�rt menjek haza. H�t persze �n hat�k�r haza is mentek erre ki �l a nappalimban? Na, ki?
      - A r�gi t�voli bar�tn�? – tal�lgatta Bill viccesen.
 - Nem, nem! – mondta indulatosan. – Claire Smith. A menyasszonyom, Bill! Ott volt! Semmit nem v�ltozott.. ugyan olyan gy�ny�r� volt. �n pedig aljas m�don azzal a kever� g�ppel �lltam �ssze.
      - Mit mondt�l? – akadt ki a k�cos. – Claire? Claire?
      - Igen.
      - �r isten. Te akkora egy… neked mindig csak a h�lye pletyk�kra kell hallgatnod! Akkor is ki kevert be? Miranda M�ller term�szetesen. Ha nem �lteti a bogarat a f�ledbe, lehet, hogy Claire most a te feles�ged!
      - Ugyan m�r! Fiatal voltam.  Ha akkor elmentem volna se vettem volna el… Szerettem �s mai napig szeretem, de tudod, milyen vagyok.
      - Igen tudom… h�lye vagy!