Az es� hangos kopog�sa �bresztett fel �lmomb�l. Ijedten h�ztam �ssze magamat, majd az �jjeliszekr�nyen �ll� digit�lis �r�ra n�ztem, ami hat �r�t mutatott. Kedvtelen�l fordultam �t a bal felemre kin�zve a hatalmas �vegen, ami most nem mutatott sokat a v�rosb�l, mert az cseppek vizes f�tyolt rajzoltak r�. Fels�hajtottam azt�n lehunytam a szememet h�tha vissza tudok aludni. Abban a percben, amikor lecsuk�dtak egy hatalmasat d�rg�tt �s �n reflexszer�en felsik�tottam majd fel�ltem. Ut�ltam a vihart kiskorom �ta f�ltem t�le. F�ltem, hogy egyszer majd bel�m csap a vill�m �s meghalok. Ennek mondjuk 0% es�lye volt, mert amikor d�r�g �s vill�mlik, �ltal�ban itthon maradok, vagy ink�bb a k�v�z�ban t�l�r�zom. M�ly leveg�ket v�ve pr�b�ltam nyugtatni magamat, de a sz�vem �temtelen�l kalap�lt. Remek!
               A konyh�ban �ltem �pp egy fagyasztott h�st fogtam az orrom el�. Tin�dzser koromban jelentkezett egy sz�vritmus zavar f�le dolog, ami az�ta n�ha-n�ha megjelenik. Az orvosok nem tudt�k megmondani mit�l van, mindenki azt hajtogatta, hogy majd elm�lik. �ltal�ban, hogyha sokat futok, vagy �pp kimer�l�k, akkor j�n r�m ez a roham, de most semmi meger�ltet�t nem tettem ez�rt nem �rtem mi�rt lehet. Igaz Tommal val� szak�t�s ut�na megs�r�s�d�tt (val�sz�n�leg a stressz miatt) de m�r vagy f�l �ve nem volt ilyen t�net. Ut�ltam ezt a dolgot, mert iskol�s koromban 30 perc ut�n, ha nem �llt vissza a megfelel� �tembe ment�vel kellett bevinni a korh�zba. Ezek a kis rohamok k�r�lbel�l 5 vagy 25 percig tartanak, de volt p�lda m�r 1 percesre is.
               Egy hatalmas dobban�ssal v�ge szakadt az eg�sz rohamnak �n pedig lenyugodva d�nt�ttem fejemet az asztalra. Most �t perces volt. Rem�lem egy ideig nem fog jelentkezni.  Tal�n j� lenne elmenni a kezel�orvosomhoz… Ugyan minek?! �gy is csak egy EKG-t n�zne, �s azt mondan�: ne sportoljon. De k�rem, nem is sportolok! Vicces…
               �gy d�nt�ttem (a vihar miatt), hogy el�bb bemegyek, a k�v�z�ba mivel itthon nem nagyon tudn�m feltal�lni magamat. Heidi tudja, hogy f�lek ez�rt ilyen esetekre kaptam egy kulcsot.
      - Szia, Heidi! Az van, hogy vihar van. – Egy �zenetet sz�nd�koztam hagyni a bar�tn�mnek, mert m�rget veszek r�, hogy m�g h�zza a l�b�rt! – Ma �n nyitok, nem kell bej�nn�d el�bb. Puszi!- k�z�ltem �s kinyomtam. V�llamra vettem a t�sk�mat, el�kerestem a kocsi kulcsot azt�n lementem a m�lygar�zsba. Szerencs�re egy szomsz�ddal sem tal�lkoztam, �gy nyugodtan �lhettem be az aut�ba. Valahogy nem j�ttem ki a szomsz�djaimmal… tal�n az�rt mert csak este �s d�lut�n vagyok itthon. Nem hi�nyoztak �s val�sz�n�leg �n sem nekik.  
               A reggeli ’szt�rokat kibesz�l�nk’ show-t hallgattam az egyik r�di�ad�n. �pp az egyik tini szt�rt futtatt�k, aki nemsok�ra koncertet ad Berlinben. Nem �rdekelt ez az ad�s, �gyhogy �tkapcsoltam egy m�sikra.
       - Hamarosan vend�g�nk lesz Bill Kaulitz aki elmondja… - Ok�, k�szi! Ebb�l sem k�rek! Ink�bb kikapcsolom, hisz �gy is mindj�rt a k�v�z�n�l leszek. Szerencs�re ma nem volt dug� – mikre nem k�pes a kor�n kel�s! De persze nem fogom megszokni.

Ek�zben m�shol…

                Claire, Claire. A b�ty�m hogy lehetett akkora marha, hogy elhagyta? Most meg… a Sors hirtelen visszakacsintott �s tal�lkoztak. Az �r�lt meg persze fel akarja keresni szerencs�tlent.  �n figyelmeztettem… ha Claire megl�tja m�g egyszer tuti, hogy kiakad �s lehet, lekever neki egy f�lest is. Meg�rdemeln�! Az esk�v�n is �n kaptam ahelyett a majom helyett!  Jaj, de mennyire szerettem Claire-t! Vele mindig olyan egyszer� volt besz�lgetni, � meg�rtette m�g azt is, amit nem mondtam ki. Tom is szerette, de t�nyleg. Sosem volt szerelmes, de � valahogy kihozta bel�le. B�rcsak m�g tartan�nk a kapcsolatot! Olyan j� lenne k�v�zni vagy �pp eb�delni vele. Vajon hol lehet? Ebbe a nagyv�rosba kitudja, mit csin�l…

                H�t �rakor pontosan nyitottam. Az els� vend�gek a j�l ismert munk�sok voltak, akik minden nap bet�rnek ide, hogy megreggelizzenek �s igyanak egy forr� feket�t.
      - J� reggelt! – k�sz�nt�tt egy ismer�s. Mosolyogva fordultam az illet�h�z.
      - J� reggelt, Joshua! – vid�man �dv�z�ltem �s kit�lt�ttem a k�v�t a cs�sz�be. – A szok�sost?
      - Term�szetesen! – felelte majd k�nyelmesen megt�masztotta a fej�t. M�g mindig mosolyogva figyelte, ahogy beledobom a feket�be a k�t cukrot.
      - Eg�szs�gedre! – odaraktam el�, majd elvettem a p�nzt �s a kassz�ba tettem.
      - Na, �s – kezdte -, hogy vagy? R�gen l�ttalak. M�sik m�szakban volt�l?
      - Ami azt illeti nem– nevettem fel. Eleinte mindig zavarba hoz, de ut�na old�dik a fesz�lts�g k�zt�nk.
      - Akkor rosszkor j�rok be? – lep�d�tt meg ijedten.
      - Nem, nem! – vigyorogtam majd, hogy ne szerencs�tlenkedjek t�r�lgetni kezdtem a poharakat. – Cs�t�rt�kig t�nyleg d�lut�nos voltam, viszont p�nteken elaludtam. Szombaton pedig Berlinben voltam a csal�domn�l.
      - Aha! – rikkantott fel j�kedv�en majd kiitta az utols� cseppeket. – M�r megijedtem…
      - Nyugalom – somolyogtam. – Ezen a h�ten �n nyitok. Kiv�ve a szerd�t, mert akkor szabad napos leszek!
      - V�letlen egybees�s lenne? – k�rdezte homlok�t r�ncolva. �rtetlen�l b�multam r�. – �n is akkor leszek szabads�gon.
      - A Sors – titokzatosan meredtem csod�latosan sz�p m�lybarna szemeibe, amiket annyira szerettem. Valahogy vonz�dtam Joshu�hoz �s � is hozz�m. Nem egyszer voltunk m�r egy�tt, de �n mindig szak�tottam, mert ak�rh�nyszor v�giggondoltam ezt az eg�szet Tom �s az esk�v�nk jutott az eszembe.
      - Akkor nem lenne kedved elj�nni velem… mondjuk vacsor�zni? – k�rdezte cs�bosan. Olyan aranyos volt �gy, hogy nem tudtam volna nemet mondani!
      - De, persze! Tudod mit? Gyere �t hozz�m �tkor �s egy�tt megcsin�ljuk – vetettem fel az �tletemet. Joshua b�lintott majd az �r�j�ra n�zett.
      - Remek!  Sajn�lom, de mennek, kell. Hamarosan kezd�dik a m�szakom – s�hajtott kedvtelen�l miut�n fel�llt a sz�kr�l.  – Szerda, �t �ra, n�lad! Nem k�sek. Szia! – kacsintott s elment. Elk�sz�ntem majd elvar�zsolva mostam el a koszos cs�sz�t. Joshua, Joshua…
      - Eln�z�st! – sz�lalt meg valaki m�g�ttem. Ijedten ejtettem ki a kezemb�l a cs�sz�t, de m�g id�ben ut�na ny�ltam �gy szerencs�re nem t�rtem �ssze. Remeg� k�zzel fordultam meg, szembes�lve a vend�ggel.
      - Bocs�nat! Mit adhatok? – k�rdeztem udvariasan. A szem�ly fekete sapk�t viselt, ami lelap�totta fekete f�rtjeit. Arca fel�t egy hatalmas nagy szem�veg takarta.
      - Uram isten! – mondta elk�pedve. – Te… j�l l�tok, Claire Smith? – �csi! Honnan tudja ez a nevemet? Ki ez?
      - Igen, �n vagyok – v�laszoltam. – Maga kicsoda?
      - Nem ismersz meg? – k�rdezte szomork�san.
      - Nem, sajn�lom.
      - Ja, h�t persze a szem�veg! – �szbekapott majd levette a szem�veg�t. Atya �r isten! Nem lehet igaz… hogy ker�l ide?