Szombat reggel hat �rakor �ltal�ban az �p emberek aludni szoktak ellenben velem. Pontosan hatra meg�rkeztem a vir�g�rushoz, hogy �tvegyem, a megrendelt csokrokat, vir�gokat majd ut�na elindultam Berlinbe. Fogalmam sincs, hogy mi�rt itt rendelte meg Eva, hisz Berlinbe is annyi csod�s vir�g van! Nem baj, felveszem az �lmosolyt �s mindenkivel k�zvetlen leszek b�rmennyire is ut�lom az ilyen felhajt�st. F�leg az esk�v�ket…
  - Eva, t�z percen bel�l oda�rek a templomhoz, hol vagytok? – vontam k�rd�re a rokonomat.
  - A hajamat csin�lj�k, Claire! �n nem tudok elmenni, de… sz�lok any�nak! – mondta egy szuszra. Nagyon k�sz�lhet. Persze, ki az, aki nem k�sz�l �lete legjobb �s legnagyobb napj�ra?
  - J�, de nem szeretn�k egyed�l �lldog�lni ott �s v�rni a j� t�nd�rt, sz�val siessetek! – figyelmeztettem, elk�sz�ntem �s kinyomtam a h�v�st. A templomot hamar megtal�ltam – h�rom �ve �n is ugyan itt mondtam volna ki a boldog�t� igent. Ha akkor Tom nem lett volna annyira makacs, akkor lehets�ges, hogy ma boldogan �ldeg�ln�nk. Nem tagadom, hogy akkor � volt a mindenem. Miatta volt �rdemes felkelnem, mindig pr�b�ltam a kedv�be j�rni �s kedveskedtem neki kisebb aj�nd�kokkal. Szerelmes voltam. Akkoriban azt hittem � is �gy �rez ir�ntam, eg�szen a nagy napig. Eml�kszem, mikor az �r�ra pillantottam �s l�ttam, hogy �t percet k�sik m�g nyugodt voltam. Mikor m�r negyed �r�ja v�rtuk kicsit fesz�ltebben j�rk�ltam fel s al�, m�g a t�bbiek pr�b�ltak nyugtatni. Mindenki pr�b�lta h�vni, hogy a f�l �r�s k�s�st kider�ts�k, de nem vette fel. Ki volt kapcsolva. Bep�nikoltam, mert azt hittem balesete volt �s f�ltem att�l, hogy baja esett. Egy �r�n �t minden lehet�s�get �tgondoltam. M�r-m�r azon voltam, ha senki nem figyel, akkor elmegyek �s megkeresem. F�ltettem. � volt az �letem.
  - Claire! – mosolygott Maria, Eve �desanyja. Szorosan mag�hoz �lelt majd eltolt �s j�l v�gigm�rt. – Fogyt�l te l�ny! De �gy is gy�ny�r� vagy!
  - Ugyan, Marie – tiltakoztam. – Hova vissz�k a vir�gokat? – v�ltottam t�m�t.
  - Bent m�r jav�ban d�sz�tenek – mondta �s ben�zett az aut�ba, ami tele volt vir�ggal. – Sz�lok p�r emberk�nek, hogy seg�tsen! – azzal elrohant egyenest be az �p�letbe. Nekit�maszkodtam a kocsimnak, zsebre dugtam a kezemet �s a hatalmas l�tes�tm�nyt mustr�ltam. Itt �lltam. Pont itt, csak nem �pp egy fekete BWM-vel, hanem egy h�feh�r luxusaut�val. Ugyan �gy n�ztem a templomot �s arr�l �br�ndoztam, hogy milyen lesz kij�nni az ajt�n Claire Kaulitz-k�nt.  Minden tervem f�stbe ment egy �ra alatt. �sszet�rtem lelkileg.
  - Ok�, ok�! J�nnek! – szaladt vissza hozz�m Marie. Kinyitottam a h�ts� �s a csomagtart�t.
  - Gy�ny�r�ek – �h�tattal n�zte a fekete k�l�kat. �vatosan kivett p�rat majd elindult vele. – Seg�tesz?
  - Persze – b�lintottam. Addig is lefoglalom magamat. Karomba vettem egy pakk vir�got s Marie ut�n siettem.
  - Emberek! A fekete k�l�kat a padok sz�l�re, a r�zsasz�nnel! Na, gyer�nk, mozg�s! – adta ki a parancsot a n�nik�m.
                Bel�pve az templom hatalmas ajtaj�n rossz �rz�s fogott el. S�r�s ker�lgetett, hogyha arra gondoltam milyen �rz�s lett volna, v�gigvonul itt ap�val kar�ltve egyenesen az olt�rhoz, ahol Tom v�rt volna. Er�s vagyok! Claire Smith-nek ez m�r meg se kottyan.
  - Kincsem, haza mehetsz! Nem tartalak fel, �n m�g elint�zek p�r dolgot m�g! K�sz�n�m a seg�ts�gedet – sim�tott v�gig a v�llamon Marie. Az olt�r el�tt �lltam �s n�ztem a sok gy�ny�r� vir�got.
  - Rendben – pillantottam r� elfojtva magamba �rz�seimet. – Az esk�v�n tal�lkozunk!
  - Szervusz! – k�sz�nt el �s visszavonult a d�sz�t� t�rsas�ghoz. Siet�sen tipegtem ki az �p�letb�l, be�ltem a kocsiba azt�n a sz�leim h�za fel� hajtottam mik�zben magam m�g�tt hagytam a m�ltam egy kis darabj�t.
  - �! – sik�tott fel anya mikor megpillantott az ajt�ban �llva. – Istenem, itt vagy! Gyere ide, gyere ide! – futott fel�m majd szorosan mag�hoz h�zott. Percekig csak �lltunk �s �lelt�k egym�st. Anya zokogva engedett el.
  - Anya ne s�rj m�r! – szomork�san pillantottam r� �s megsimogattam piros arc�t. 
  - De annyira hi�nyozt�l, kincsem! Te vagy az �n kicsi csillagom! – szipogott. – De gyere be! Ne itt �lldog�ljunk! – beljebb tolt �s becsukta a bej�rati ajt�t.
  - Apa? �s Hannah? – k�rdeztem imm�ron a nappaliban. Le�ltem az �l�garnit�r�ra �s felt�rk�peztem mi v�ltozhatott meg.
  - Ap�d azt hiszem, �pp Steve-vel van. Tudod � a tan�ja.  Hanna a fodr�szn�l �l. Festeti a haj�t, mert tegnap term�szetesen minden fontosabb volt – forgatta meg a szemeit anyu mik�zben le�lt velem szembe. – Nem k�rsz enni? Vagy inni valamit?
  - Nem k�rek, k�szi. Befestette a haj�t? Ne m�r! – h�ztam el a sz�mat. Anya grimaszolt egyet.
  - Hajthatatlan volt. Gondolod, mennyire �r�ltem neki…
  - Olyan sz�p haja volt… aj! – fejemet r�zva d�ltem h�tra �s felh�ztam a l�baimat. Hannah haj�t kiskora �ta irigyeltem. Sz�p sz�ke g�nd�r haja volt, amit mindig kiengedve hordott. Mint egy kist�nd�r.
  - Mes�lj – mondta komolyabban. – L�tom, hogy valami nem stimmel! – sz�lt kedvesebben. Fels�hajtottam. Anya r�gen nagyon kedvelte Tomot, de amikor elhagyott hatalmas gy�l�letet �rzett ir�nta. Azt mondta, hogyha egyszer a kezei k�z� ker�lne, �lve nem �szn� meg. Ez�rt is d�nt�ttem �gy, hogy nem avatom be a tegnapi tal�lkoz�sba.  
  - Semmi sincs – hazudtam. – Csak f�radt vagyok. Ennyi az eg�sz!
  - Biztos? – gyanakodott.
  - Biztos, anya – b�lintottam.
                A d�lel�tt�t szinte v�gig aludtam – hi�ba, kimer�tett a r�vid �t is -, majd mikor Hannah hazaj�tt elkezdtem sminkelni. T�nyleg befestette a haj�t vil�gos barn�ra. Mikor r�k�rdeztem mi�rt, csak annyit mondott, hogy unta a Barbie baba sz�veget.
  - Mindenki sz�ke n�s vicceket mes�lt – motyogta.
  - �s ennyire befoly�solnak azok az emberek?
  - Zavart – mondta fura hanglejt�ssel. A kez�ben l�v� telefonj�n �rt egy SMS-t valakinek, de nem mondta el ki az illet�.
  - Zavart –ut�noztam viccesen mire � is elmosolyodott. – K�szen vagy, t�nd�r!
  - Ne h�vj �gy, Claire – bosszankodott �s kez�be vette a kist�kr�t. – T�k j�! Hallod... mi�rt nem ezzel foglalkozol?
  - Az�rt, mert nem akarok nyavalyg� szt�rocsk�kkal dolgozni – feleltem egyszer�en. Szerettem a sminkel�st, mert mindig kipr�b�lhattam valami �jat. R�gebben mikor m�g itthon laktam mindig a h�gomon gyakoroltam, aki term�szetesen nem ellenezte. - Milyen sz�n� lesz a ruh�d? – �rdekl�dtem k�v�ncsian.
  - Fekete �s pink! – mondta lelkesen majd felpattant.
  - Fekete pink? – blokkoltam le. Az �n koszor�sl�nyaim is fekete-pinkbe voltak, �n terveztem a ruh�t.
  - Mindj�rt lehozom! – felemelte a kez�t, miszerint v�rjak egy percet �s elt�nt a l�pcs�n. Lassan, m�g mindig leblokkolva �ltem le a sz�kre. M�r �pp kezdtem volna belet�r�dni ebbe az eg�szbe…
  - N�zd! – mutogatta Hannah boldogan. Kokt�lruha, mell alatt pink masni. Remek…
               A koszor�sl�nyruha akci� ut�n ink�bb visszavonul�t f�jtam �s a r�gi szob�mba k�sz�l�dtem. Megf�r�dtem, megmostam a hajamat majd kivasaltam. Felvettem a ruh�mat �s a fekete magas sark� szand�lomat majd kerestem p�r kieg�sz�t�t. Terveim k�z�tt van az, hogy �jf�l el�tt lel�pek, de kitudja…
  - Claire, vel�nk j�ssz? – k�rdezte anya. A nappaliban m�r mindenki felsorakozott, �tra k�szek voltak.
  - Nem, egyed�l megyek. �jjel haza akarok menni…
  - De mi�rt?
  - Anya, tudod te is – s�hajtottam �s megfogtam a fekete kist�sk�t, amit az esk�v�re viszek meg a nagyot, amiben a ruh�im �s egy�b dolgok voltak.
  - Meg�rtem kisl�nyom, de Eva… - kezdte, de f�lbeszak�tottam. Tudom, hogy r� akar besz�lni arra, hogy maradjak, de nem fogok. Ehhez az eg�szhez kedvem sincs.
  - Nem fog haragudni – nyugtattam anyut mire � n�m�n megr�zta a fej�t. Persze, � nem �rzi ennek az eg�sznek a s�ly�t, de nekem valahogy… nincs �letkedvem ehhez az eg�sz esk�v�h�z.
                A tervem j�l s�lt el: �jf�l el�tt elb�cs�ztam a csal�domt�l majd aut�ba sz�lltam, hogy elinduljak haza. B� k�t �s f�l �ra alatt v�gre vissza�rtem a v�rosba �s a saj�t pihe puha �gyik�mban aludhattam. Azaz csak aludtam volna, ha az agyam nem kattog. Feleleven�tettem a r�gi eml�keimet �s a mai nap esem�nyeit. Szeretem Eva-t, de szembes�ltem vele, hogy pr�b�lta az �n esk�v�met �berelni. V�g�l is siker�lt: az �v� nem fulladt kudarcba.